Szótár - K

karakterorientált átvitel: Adatkapcsolati prorokolloknál a bitfolyam átvitele bár bitenként történik, azonban sokszor célszerűbb a bitcsoportos átvitelt alkalmazni. A bitcsoportok bár tetszőlegesek lehetnek, de legtöbbször az ASCII kódolású karakter kódolást alkalmazzuk. Ilyenkor az átvitel során mindig egész számú karaktert viszünk át, azaz az átvitt információ alapegysége a karakter. Ez a karakterorientált átvitel (szöveges információ átvitele esetén nem is rossz választás).

karakterorientált átviteli eljárás: A digitális átvitel során mindig biteket viszünk át, de mivel eleinte szövegátvitelt valósítottak meg, ezért az átvitt információ egysége a bitcsoport volt, amely a szöveg egy karakterét kódolta. Az ilyen, bitcsoportokat átvivő módszert szokták karakterorientált átviteli eljárás-nak nevezni. Az átvitt információ egysége a karakter, és speciális ún. vezérlő karakterek biztosítják az átvitel megfelelő megvalósítását.

keresőgép (search engine): A keresőgép olyan kiszolgáló, amelynek segítségével az Internet és a World Wide Web hálózatokon kereséseket végezhetünk. A keresés azt jelenti, hogy egy adatbázisból kulcsszavak alapján kiszedetjük a számunkra érdekes információt. Mivel az említett hálózatokon hatalmas mennyiségű adat lelhető fel, ezért a keresőgépek a legtöbb esetben erre a célra felállított, nagy teljesítményű számítógépeket jelentenek.
A keresőgépeknek két különböző típusa létezik. Az egyik katalógusokat, a másik pedig indexelt adatbázisokat nyújt. A katalógus azt jelenti, hogy az adott rendszert felkeresve kapunk egy tematikusan rendezett listát, amelyben a keresett adatot a megfelelő témacsoporton belül találhatjuk meg — ha egyáltalán szerepel ott. A tematikus listákat ugyanis emberek készítik, és nem biztos, hogy az általunk keresett információt már felvették az adatbázisba. Ilyen keresőgép a dmoz.org és - részben - a Yahoo! is.
Ezzel ellentétben az indexelt adatbázisokat programok hozzák létre automatikusan. Például a World Wide Web honlapjait úgy jelölik meg, hogy elindulnak egy adott honlapról, amit megjelölnek, és az ott szereplő élőkapcsokat követve ugyanezt teszik az így letöltött újabb honlapokkal is: rekurzívan végigmásznak a hálózaton. Ezt nem a végtelenségig teszik, hanem egy előre megadott mélység eléréséig. Ezen az elven működik az AltaVista, illetve a Lycos nevű keresőgép is.
A katalógusokat akkor célszerű használni, ha jól körülhatárolhatóan tudjuk, hogy mit keresünk. Ellenkező esetben — ha csak keresgélünk — az indexelés elvén működő kereségőpek használata vihet célba.
A keresés során kulcsszavakat adhatunk meg, és a keresőgépek az ezeket a szavakat, kifejezéseket tartalmazó honlapokat, információkat fogják kilistázni. A kulcsszavak megadásakor különböző műveleteket is megadhatunk: ilyen az AND, OR, NOT operátorok használata. Ha olyan honlapokat keresünk, amelyekben minden kulcsszavunk szerepel, akkor azokat az AND művelettel kapcsoljuk össze. Ha viszont elég, hogy csak az egyik szerepel, akkor az OR műveletet kell alkalmazni. A NOT-tal az adott kulcsszót nem tartalmazó honlapokat kapjuk. A keresőgépek mindegyikénél megtaláljuk a szintaxis leírását.

Kermit: A Kermit egy állományátviteli protokoll, amit modemek használnak. A gyakrabban használatos modem-protokollokkal ellentétben a Kermit fő feladata azon problémák megoldása, amelyek egy 7 bites (ASCII kód, általában nagyszámítógép) és egy 8 bites (általában személyi számítógép) karakterkészletet használó számítógép kommunikációjánál lépnek fel. A protokoll változó hosszúságú blokkokban, hibajavítást is alkalmazva küldi az adatokat. Az eredeti protokoll javítására adattömörítést és 1024 byte méretű csomagok küldését fejlesztették ki.

kezelői jogok: Novell Netware-nél, mivel számos felhasználó osztozik a rendszer erőforrásain ezért biztosítani kell a rendszer egyes részei eléréseinek a védelmét is. Ezen védelmek közül csupán egyik lehetőség az ún. jogok használata. A könyvtárak és az azokban lévő fájlok elérését és kezelését jogokhoz kötik. Ezek a jogok egy 8 elemű kétállapotú [RWCEMFAS] jelölésű vektorral írhatók le. A jelölésben szereplő rövidítések jelentése:

R(ead) A felhasználó megnyithatja és olvashat a könyvtárban lévő fájlokból.
W(rite) A felhasználó megnyithat és írhat a könyvtárban lévő fájlokba.
C(reate) Joga van a könyvtárban fájlokat létrehozni. Lezárás után W jog kell az újraíráshoz!
E(rase) Joga van a könyvtárat illetve a könyvtárban lévő fájlokból törölni.
M(odify) A felhasználónak joga van a könyvtár fájljainak attribútumát változtatni.
F(ile Scan) A felhasználónak joga van keresni a könyvtár fájljai között.
A(ccess Control) Joga van a kezelői jogokat a könyvtár alkönyvtáraira átörökíteni.
S(upervisory) Összes jog biztosított, és átadható a felhasználónak.

A használatot biztosító tényleges jogok a felhasználónak adott kezelői jogok, és a könyvtár örökölt jogmaszkjának eredőjéből (ÉS kapcsolatából) adódnak. A rendszergazda minden felhasználónak ad kezelői jogokat és a felhasználók által elérhető könyvtárak jogait is meghatározza. Ezen könyvtárak alatt létrehozott új alkönyvtárak a felettük lévő könyvtár jogait öröklik (örökölt jogmaszk).

Tényleges jogok = kezelői jogok ÉS könyvtár örökölt jogmaszk

Hasonló módon müködik más, fejlett hálózati operációs rendszerek esetében is a különböző jogosítványok kiosztása, ellenőrzése és érvényesítése.

képformátum: A képformátumok a számítástechnikában használt képkódolási eljárásokat jelentik. Mint minden információt, a képeket is kódolni kell ahhoz, hogy a számítógépek által feldolgozhatóak legyenek. Vannak olyan képformátumok, amelyek tárolják a képek minden információját, de vannak olyanok is, amelyek tömörítést végeznek. Minden képformátumra jellemző, hogy a kódolt kép elejére beírja a kódolásnál használt algoritmus jellemzőit — mintegy névjegyét hagyva ott. Több képformátum létezik — egyesek alformátumokkal —, ezek egy része széles körben elfogadott, mások speciálisan csak egy adott rendszerre jellemzőek. Néhány ismertebb közülük: BMP, GIF, JPEG, PCX és TIFF.

kibertér: Angol eredetű szó, (cyberspace) jelentése: kibernetikai tér. A kibertér nem más mint a hálózatba kötött számítógépek által létrehozott virtuális valóság világa, annak összes objektumával egyetemben. A cyberspace kifejezést — csakúgy mint a virtuális valóság sok más szakkifejezését is — William Gibson alkotta meg a Neuromancer című regényében, amelyben a globális Internet társadalmát vetíti előre.

kilo: A kilo görög szó, ezerszerest jelent. A mindennapi élettel ellentétben a számítástechnikában ez a szorzó nem 1000, hanem 1024, mivel 210=1024. Miért jó ez ? Azért, mert a számítógépek tudvalevőleg kettes számrendszerben dolgoznak (két jelet különböztetnek meg, lásd bit). Tehát például 1 kilobyte 1024 byte.

kiszolgáló: A kiszolgálók (szerverek) olyan nagyteljesítményű programok, illetve számítógépek, amelyek különböző szolgáltatásokat biztosítanak a hálózat felhasználói számára. A szolgáltatások a kliensek segítségével vehetők igénybe. Azért nevezik kiszolgálóknak őket, mert a szolgáltatásokra irányuló kéréseket szolgálják ki.

kliens: A kliens egy olyan program vagy számítógép, amely egy adott szolgáltatás igénybevételéhez szükséges. Kliens, azaz magyarul ügyfél - a mindennapi szolgáltató-ügyfél kapcsolat szóhasználatából. A kért szolgáltatást biztosító programokat vagy gépeket nevezzük kiszolgálóknak (angolul server). Kliens például az ön által használt böngészőprogram is. Ez esetben a szolgáltatást egy World Wide Web kiszolgáló biztosítja.

kliens-szerver modell: A hálózati eszközök kapcsolatában az egyik megoldási mód az Ügyfél-kiszolgáló kapcsolat, ahol van egy kitüntetett, általában a hálózatba kapcsolt gépeknél nagyobb teljesítményű gép (a szerver) amelynek feladata a többi gépről (kliensektől) érkező kérések kiszolgálása. Ezt a kialakítást kliens-szerver, magyarul <ügyfél-kiszolgáló modellnek nevezik. Valójában mind a szerver mind a kliens a gépeken futó programok formájában jelennek meg, amelyek a gépek közötti összeköttetést kihasználva végzik a munkájukat. Természetesen az ügyfél-kiszolgáló modellnek több, minőségileg más kialakítása lehetséges, attól függően, hogy egy adott feladat mekkora és milyen részét hajtja végre a kliens- illetve a szerver program.

Ügyfél-kiszolgáló modell változatai

Egy rendszerben természetesen egynél több szerver is elképzelhető.

koaxiális kábel: Az eszköz már a nevében jelzi szerkezete lényegét (koaxiális: azonos tengelyen nyugvó). A koaxiális kábel egy vezető rézhuzalból és a huzalt hengerszerűen körbevevő, sűrű szövésű árnyékoló vezetőből áll, amelyet műanyag szigetelés választ el a huzaltól. Az egészet kívülről szintén szigetelés védi. A koaxiális kábel az árnyékolás miatt a külső zavarokkal szemben teljesen érzéketlen, ezért a helyi hálózatokban ezt használják a leggyakrabban. A sodort érpárnál drágább, viszont nagyobb adatátvitel sebességet tesz lehetővé. Két változata létezik, az alapsávú és a szélessávú. Az alapsávú kábel 50 ohmos és ezen a biteket 0 és 5 voltos feszültségszintekkel továbbítják (az egyik szint a 0 bitnek, a másik az 1 bitnek felel meg). A szélessávú koaxiális kábelen a biteket egy nagyfrekvenciás vivőjelre ültetik rá és ezt változtatják. Az alapsávú kábelen egyszerre csak egy adat továbbítható (szaknyelven: egycsatornás), míg a szélessávú megengedi több adat egyidejű adását is. Ez azonban drágább, ezért a legjobban az alapsávú koaxiális kábel terjedt el.

kódolás: A kódolás olyan eljárás, amelynek során a kiindulási adatokat más formátumúvá alakítják át. Ehhez természetesen szükség van egy kódrendszerre, illetve a konkrét kódolási eljárás lépéseire. A kódolásra azért lehet szükség, mert a különböző informatikai rendszerek különbözőképpen értelmezik az információt. A kódolt információból aztán a dekódoló eljárások segítségével kapjuk meg az eredeti adatokat. Például a számítógép-hálózatokban az elektronikus levelek csak ASCII karaktereket tartalmazhatnak. Az olyan jeleket, amelyek nem szerepelnek az ASCII táblázatban, a vevő oldal hibásan értelmezné, ezért ezeket kódolás segítségével ASCII formátumúvá kell alakítani. Mivel az átalakítás során az üzenet mérete megnő, érdemes azt a kódolás előtt tömörítésnek alávetni.

kommunikációs alhálózat: a hosztokat kommunikációs alhálózatok kötik össze, amelyek feladata a hosztok közötti kommunikáció megvalósítása, azaz üzenetek továbbítása.

kompromittálás (compromise): A biztonságtechnikai rendszer olyasfajta megsértése, amelynek következtében érzékeny információ felfedése követezik be felhatalmazás nélkül.

koncentrátor: Ha a terminálok közötti tényleges forgalom kicsi, akkor a kimenő vonalon levő kimeneti időrések zöme veszendőbe megy. Ezért gyakran lehetséges olyan kimeneti vonalat használni, amelynek kapacitása kisebb, mint a bemeneti vonalak kapacitásainak összege. Az ezt megvalósító eszköz a koncentrátor. Ilyenkor a terminálok csak valódi adatot küldenek, álkaraktereket nem, de a karakterek származási helyét azonosítani kell.

körbe-kérdezés: (roll-call polling). A vezérlő sorban egymás után üzenetet küld minden terminálnak, amelyben megkérdezi, hogy az adott terminálnak van-e mondanivalója. A lekérdező üzenet egy helyszíncímet (site address) vagy állomáscímet (station address) tartalmaz, amely a megcímzett terminált azonosítja. Minden terminál minden lekérdező üzenetet vesz, de csak a neki szólóra válaszol. Ha a lekérdezett terminálnak van elküldeni való adata, akkor elküldi. Ha nem, akkor egy speciális "lekérdezés-visszautasítás” (poll reject) üzenetet küld válaszul. A vezérlők rendszerint ciklikusan végzik a lekérdezést, de egyes esetekben fontos lehet, hogy egyes terminálok egy ciklus alatt többször is szóhoz juthassanak.

központ felé haladó lekérdezés: (hub polling). Vonallekérdezésnél ekkor a terminálvezérlő először a legtávolabbi terminált kérdezi le. A megcímzett terminál megfordítja a vonali átvitel irányát. Ha van elküldeni való adata, elküldi a vezérlőnek, ha nincs, akkor a szomszédjának egy lekérdező üzenetet küld. Ha ez a terminál szintén tétlen, akkor ez is lekérdező üzenetet küld (a vezérlő felé eső) következő szomszédjának. A lekérdezés így terminálról terminálra halad előre addig, amíg a lekérdezés visszaér a vezérlőhöz. E módszer előnye az, hogy a tétlen terminálok nem okoznak késleltetést, hiszen a felfedésükhöz — a körbekérdezéssel ellentétben — nem kell a vonal irányát folyamatosan cserélgetni. Előfordul néha, hogy a lekérdezéshez külön mellékcsatornát használnak.

kriptológia: titkosítástan. Alapvető szabálya az, hogy a titkosítás készítőjének feltételeznie kell, hogy a megfejtő ismeri a titkosítás általános módszerét (ábra). A módszernél a titkosítási kulcs határozza meg a konkrét esetben a titkosítást. A titkosítási-megfejtési módszer régen nem lehetett bonyolult, mert embereknek kellett végigcsinálni. Két általános módszert használnak: Helyettesítéses rejtjelezés, Felcseréléses rejtjelezés.

A titkosítási modell

Vissza
Előre